Napról napra

Az újbóli virágkorát élő most 200 éves Miskolci Nemzeti Színház nem véletlenül választotta ünnepi évadának egyik bemutatójául Kálmán Imre híres művét. A két librettista közül, akik a sztori ötletével 1914 tavaszán megkeresték a zeneszerzőt, Jenbach Béla tudniillik miskolci születésű volt, sőt eredetileg az egy trónörökös és egy sanzonett szerelmét bemutatni kívánó operett cselekménye is Miskolcon […]

A MU Színház nyolcadik alkalommal megrendezett OPEN Közösségi és Részvételi Színházi Fesztiválja mintha maga mögött hagyta volna az idei évben (is) növekvő társadalmi polarizációt, gazdasági viszontagságokat, és az emberi esendőségből próbálna erőt kovácsolni. Legalábbis ami az itt tárgyalt két előadást illeti.

A MILF a zenés, fizikai színházi és stand-up elemek vegyítése ellenére nagyon is történetalapú előadás: egy negyvenes nő és egy huszonéves férfi kapcsolatát, emellett a nő élet- és családtörténetének epizódjait beszéli el. Erre a történetvázra fűződnek fel aztán azok a témák – az öregedés, a nemi szerepek, az egyedülálló szülőség, a női karrierutak, a társfüggőség, […]

A komáromi Koldusoperára érkezők a színház tágas, kényelmes előcsarnokában és büféjében gyülekeznek. Egyszer csak felbukkannak és sündörögni kezdenek a nézők körül az előadás szereplői, statisztái. Azok a férfiak és nők, akik majd a PP (Peachum/Peacock, vagy végezetül talán: Polly Peachum, a korunkszerű modellnek megfelelően esetleg koncessziós cég) alvállalkozóiként kéregetnek a színdarabban. Ez igazán érdekes rendezői […]

Bevallom, dr. Józsa Tivadar – írói nevén Bodosi György – munkásságát korábban nem ismertem, először a Forte Társulat Az idő marasztalása című előadására készülve vettem kezembe könyvét. Bodosi körorvosként dolgozott a Veszprém megyei Pécselyen és a környező falvakban. Életműve nagyrészt több évtizedes Balaton-felvidéki jelenlétéből, tapasztalataiból építkezik. Az orvosi és az írói hivatás gyakran és könnyen […]

Közösségi birsalmabefőzésre hív egy barátom. Jól hangzik: a birs érdekes gyümölcs, kicsit szürkezóna a bejáratott gyümölcsfogyasztásom szempontjából, ráadásul Budapest közösségi terein ültetett fákról szüretelnénk a Flaszter – 1. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennálé keretei között. Az esemény informatív részében feloldhatnám azt az engem régen foglalkoztató dilemmát is, hogy a közelünkben lévő park fügefáiról hazahozhatom-e a […]

Tavaly indult a Freeszfe „színházcsináló” képzése, mely elsősorban a független szféra felé nyit. A diákok a klasszikus szerepek felülírásával, a kollektív alkotás lehetőségeivel kísérletezhetnek, gyakran foglalkoznak generációs dilemmákkal, jellemzőjük az erős személyesség és az, hogy az improvizációk, közös írás nyomán eredeti, kortárs szövegek születnek. A Csak az ég ebbe a kategóriába tartozik, az Épp csak […]

A cím tágabb értelemben értendő, hiszen a kortárs horvát írónő drámája három idősíkban játszódik: 1945-ben, 1990-ben és 2011-ben, s csupán a 90-es történések esnek januárra, a másik két síkon novemberben peregnek az események. A „tél” persze jelképes jelentéssel is bír, a Kos család különböző nemzedékeinek életét ugyanis történelmi sorsfordulók kavarják fel. 1945-ben a világháború borzalmai, […]

Az ember csak kapkodja a fejét, miközben Bodó Viktor új rendezésében szokás szerint elszabadul a pokol. Az Örkény Színház előadása éjsötét és abszurd drogmusicallé változtatja Shakespeare Szentivánéji álmát.

Romano Nikolić – kinek szerzői előadásaként határozzák meg az Újvidéki Színház Antigoné – Be szép dolog puhára esni című produkcióját –, fiatal horvát színész és rendező, Dubrovnikban született, Zágrábban él. Azért nyúlt az Antigonéhoz, mert a háborúról és a háború következményeiről akart szólni. Felidézve az áldozatokat, a temetetlen holtakat, az ismeretlen sorsokat, a még fel […]

Meghitt karácsonyi hangulat: finom világítás, zene, szemben a feldíszített fa, oldalt lakályos bútorok, falióra, képek és némi giccs, leheletnyi ízléstelenség és túldíszítettség; babák, plüss és faragott állatkák. A kellemes, mondhatni gemütlich nyárspolgári hangulat Annie Baker szigorú előírásait követő díszletében, Máté Gábor rendezésében a Budaörsi Latinovits Színházban erős hangulatú és megkapó.

Az Átrium Színházat működtető Kultúrbrigád az évad elején bejelentette, hogy a független színházakat ellehetetlenítő kultúrpolitika miatt 2024-ben befejezik tevékenységüket. Ahogy a színház előcsarnokában több plakát is hirdeti: az utolsó évadukra, a végjátékra várják nézőiket.